A húgyutak fertőzésének tünetei a gyakori csípő, fájdalmas vizeletürítés mellett a láz és a vesetáji fájdalmak lehetnek. A diagnózisban a vizeletvizsgálat segít, amellyel eldönthető az antibiotikus kezelés szükségessége.
A húgyutakat a két vese, a húgyvezeték, a húgyhólyag és a húgycső alkotják. A rendszerben normál esetben nincsenek baktériumok, ám ha kórokozók kerülnek a húgyutakba, húgyúti fertőzésről beszélünk. A gyulladás érintheti csak a legkülső részt, ilyenkor húgycsőgyulladásról van szó, ha viszont a fertőzés továbbterjed, a húgyhólyag is begyulladhat. A legsúlyosabb a vesemedence-gyulladás.
Enyhébb esetben, ha csak a húgycső vagy a húgyhólyag gyulladt, nincs láz, a gyermek általános állapota jó, a betegség tünete a csípő, fájdalmas vizeletürítés, vagy a gyakori pisilési inger. A vesemedence-gyulladás nagyobb gyermeknél magas lázzal, vese- vagy deréktáji fájdalommal jár. Csecsemőknél, kisebb gyermekeknél azonban típusos vesetáji panasz nincs: étvágytalanság, sírás, hányás vagy a bűzösebb vizelet lehet a fertőzés tünete a láz mellett

Tesztcsík, vérvétel, ultrahang

A vizeletvizsgálat mikroszkópos vizsgálatból és tesztcsíkkal történő elemzésből áll. Segítségükkel megbízhatóan eldönthető, fennáll-e fertőzés. A vérvétel a vesefunkció romlásának, valamint a szervezetben zajló gyulladásos reakciónak az igazolását segíti vesemedence-gyulladás esetén. A fertőzés okát a vizelet tenyésztésével lehet kimutatni, ennek segítségével két nap után megmondható, milyen baktérium a felelős érte. Nagyon fontos, hogy a tenyésztés előtt antibiotikus kezelést megkezdeni nem szabad, mivel már egy adagja bármely antibiotikumnak annyira lecsökkentheti a baktériumok számát a vizeletben, hogy azt kimutatni nem lehet.
Időnként kiegészítő vizsgálatokra is szükség van. Ilyen lehet a hasi ultrahang, amellyel a húgyrendszer fejlődési rendellenességei is megállapíthatók, illetve a vese gyulladásos reakciója is igazolható. Visszatérő vesemedence-gyulladásnál a veleszületett rendellenességek elkülönítésére mikciós cisztoureterográfiát végezhetnek. Ilyenkor katéteren keresztül feltöltik a húgyhólyagot, és ezzel tesztelhető, hogy van-e a hólyag felől a vesék irányába visszafolyás (reflux), amely az egyik leggyakoribb oka lehet a visszatérő fertőzéseknek. A fentieket egészítheti ki a vese izotópos vizsgálata, amely többek között a vesék pontos működését is mutatja.

Megelőzés

A prevencióban fontos szerepe van a megfelelő pelenkahigiénének, nagyobb gyermeknél a közösségi vécéhasználattól való óvakodásnak, az úszás, fürdőzés utáni alapos mosakodásnak, valamint megfelelő ruházkodással a felfázástól való óvásnak. Külön figyelni kell a tinédzser, már aktív szexuális életet élő lányoknál az együttlét utáni személyi higiénére, ezzel számos kellemetlen panasz és súlyosabb betegség is megelőzhető.

A betegség kezelése

A fertőzést szinte mindig bélbaktériumok okozzák, amelyek legtöbbször a bélrendszer normál flóráját alkotják (a leggyakoribb kórokozó az Escherichia coli). A fertőzés pl. uszodában vagy strandon is összeszedhető, csecsemőknél a pelenkából könnyen odajuthat a húgycső nyílásához. Pelenkázásnál ezért érdemes kakilás után a tiszta törlőkendővel a székletet lánycsecsemőnél a szeméremajkakról is eltávolítani.
Vírusok is okozhatnak gyulladást, amely véres vizeletürítéssel is járhat, de a riasztó tünetek általában néhány nap alatt maguktól megszűnnek. Ennek ellenére véres vizelet esetén mindig azonnali orvosi vizsgálat szükséges!
A húgycsőgyulladástól és a vírusos cystitistől eltekintve a legtöbb esetben antibiotikumra is szükség van. Ha a gyermeknek csak húgyhólyaggyulladása van, akkor szájon át szedhető antibiotikum adása is elég, a húgycső gyulladása esetén kamillás ülőfürdő mérlegelendő. Vesemedence-gyulladásnál intravénás gyógyszer kell. A kezelés 5-10 napig tart, a gyulladás mértékétől függően. Ilyenkor a társuló magas láz, kiszáradás miatt kórházi kezelés is szükséges, amelyet legtöbbször otthoni, szájon át történő többhetes antibiotikus kúra követ. Visszatérő vesemedence-gyulladás esetén sokszor megelőzés céljából kis adagú, szájon át szedhető vizeletfertőtlenítő vagy antibiotikum is szükséges, erről általában vesegyógyász dönt. A visszatérő betegségek hátterében gyakran álló anatómiai rendellenességek egy része kinőhető, más részük pedig kis műtéti beavatkozással korrigálható.

Megjelent a Családi Lap júniusi számában.

< vissza